Dörgicse

Ha Balatonakalinál északi irányba letérünk a 71-es útról, tündérszép tavunk északi partjától négy kilométerre leljük meg az alig több, mint háromszáz lakosú kis települést, Dörgicsét. A község a négyszáz métert közelítő, vulkáni kúpú Halom-hegyben záródó, lankás, tölcsér formájú medence északi harmadában fekszik. Itt találtunk rá egymásra: a táj, az ember és a levendula - ez utóbbi a valóságban és a fényképeken is többszörösen is maradandó programot és értéket teremtve.

 

 

Az ide vezető út enyhe ívű vonalai követik a völgy festői szépségű, kicsiny présházakkal, ápolt szőlőültetvényekkel tagolt, ligetes erdőtömbökkel szegélyezett, külön-külön elnevezésekkel illetett dombhátak vonulatát. 

Szerelmese lesz sok erre járó e szépséges hangulatú tájnak, s így van ez régóta. Gyakran a vendégek portát szeretnének vásárolni a festői környéken, legalább a szimpatikus "bebíró" (vagy "gyüttment") életbe belekóstolni: vagyis, hogy a nagyvárosi lét mellett találjunk - az itt élő kedves emberek között - egy sajnálatosan csak második, a hétvégekre, szabadságokra, nyárra szóló vidéki életteret. 

 

Ugyanígy az ember már az őskorban otthonra lelet a vidéken. A közel kétezer éves római vízvezeték maradványai, a renovált római híd, a levendulás területénél feltárt - őskori telep nyomai melletti - kora Árpád-kori sírok és régebbi lakóházak, a Szent László király birodalmának összeírása során kiadásra került 1082-ből származó oklevél, vagy a nemesi birtok és a Piarista Rend emlékei a tevékeny, teremtő ember folyamatos jelenlétéről árulkodnak. 

A levendulás környéke az 1211-ben még egységesen Dörgicsének nevezett, majd több önálló faluvá szétvált település legősibb része. A közigazgatásilag ma egységes község Alsó-, Felső- és Kisdörgicse részei közül ez Felsődörgicse. A község három romos és négy, kétszáz év körüli korú, felszentelt temploma közül kettő, a jelképnek számító - római építmény alapjaira épült, s annak köveit felhasználó - Árpád-kori kettős kőtemplomrom és az evangélikus templom közvetlenül a levendulás területének sarkánál található. 

 

Szakrális hely ez, amely az ezredforduló éve óta betölti családunk életét. Az első telepítések feleségem - aki ilyen nagyszerű fotókkal is megajándékoz mindannyiunkat - régen áhított vágyaként hét éve kezdődtek*. Angol és francia levendulát ültettünk, kezdetben a Pannonhalmi Apátság levendulása szíves munkatársainak segítségével a keleti lankán, az Apácska-dombhoz közeli részen. 

A telepítések ezt követően egy-két évente történtek, ahogyan e kis vállalkozás anyagi lehetőségei engedték, és a földünk templomokhoz közelebbi részére francia tövek kerültek a tó közelsége miatt is különleges klímájú terület levendulának kiváló talajába.

 

 E nemes növény, akár a szőlő, hozzátartozhat e tájhoz. Hiszen a Bittera Gyula féle 1920-as évekbeli tihanyi őslevendulás és az újabb tihanyi ültetvény is alig több, mint tizenöt kilométerre van innen - és azt is hallottuk, hogy 50-60 évvel ezelőtt is volt egy telepítés a dörgicsei határ alatt. A szőlőművelés azonban - mint a helyi lakosság egyik fő megélhetési forrása - szokványosabb és talán jövedelmezőbb maradt az egyébként a Magyar Királyságban elsőként saját termésű borok palackozására királyi engedélyt kapott községben. 

Sokan meglepődtek a faluban, hogy milyen nagy kísérletbe kezdtünk, mindezt ráadásul másod-foglalatosságként arra az időre, amikor más pihen vidéken. Néhányan még a növényzet kifagyásától is tartottak. Azután ahogy a három hektáros területen** szaporodtak a teljesen vegyszermentes művelésű táblák, és - köszönetet mondva e helyen is minden érintettnek - sikerült egy folyamatosan magas szinten gondozott ültetvényt létrehozni, egyre több ismerőst, érdeklődőt vonzott a levendula. 

 

Néhány éve már nagy nyári programmá vált a sok barátunkkal együttesen elvégzett júniusi és júliusi két levendulaaratás, avagy ahogy mi mondjuk: a szüret. Ekkor a városból érkező, a szüretre visszajáró segítőink családostul néhány napra vendégeink százhúsz éves falusi házunkban. A felnőttek, - a pillangókban gazdag - a lila árnyalataiban tobzódó sorok között sarlóval aratnak, kupacokba hordják a levágott virágot, vasvillával teherautóra rakják, hogy elszállíthassuk nagy tisztaságú, finom illatú olajjá párolni. Közben nagyokat mesélünk egymásnak dolgainkról, énekelünk, kacagunk. A gyerekek pedig a segítség mellett vidáman töltik idejüket labdázással, íjazással, játékkal a gyönyörködtető, pompás környezetben. 

S ha mezőgazdasági munkához nem igazán szokottan szüret közben derekunkat fogva felemeljük fejünket, vagy a nap végén pihentetően leülünk valamelyik nagy fa alá az árnyékba, körbetekintve csodálatos panoráma tárul a szemünk elé: a Gernye a Boldogasszony templom és kolostorrommal, a Les-hegy, a Becce erdői, távolabb pedig megpillanthatjuk a szépséges Balatonunkat, ahogy a nyári napfényben pihen partjai között, vagy enyhe szél borzolja szelíd víztükrét. 

 

E földi paradicsomról, a levenduláról és olajáról a rövidesen megjelenő könyvből többet megtudhat a tisztelt olvasó.*** 

 

 

Fotók: Demján Ildikó 

Szöveg: Jurasits Zsolt

A cikk megjelent: Yacht life magazin - 2008 nyári számában

 

Megjegyzések: 

* Az első tőkék a 2000-es évek legelején kerültek kiültetésre. 

** Azóta a terület már több, mint hat hektárra nőtte ki magát. 

*** A könyv 2012-ben "Levendárium - Képek és Gondolatok" címmel jelent meg dr. Demján Ildikó és Munkácsi Gabirella közös munkája gyümölcséül. 

 

További írásaink Dörgicséről: 

Turista zarándokhely: Felső-Dörgicse ikertemplomának romja

Kulcsszavak:

 uzen a termeszet feher

Az oldalon szereplő cikkek és fotók nem kereskedelmi célú felhasználása forrásmegjelöléssel engedélyezett.